Nem azért félek, mert bűn, hogy szeretlek...
Szeretni soha, de soha nem bűn – nagyobb bűn az, ha nem követem a szívem tiszta vágyait.
Azért félek, mert nem tudlak másképp szeretni, csak ha teljesen kitárulkozom előtted. Hogy látni fogod a ráncaimat, a sebeimet, az idő múlását a testemen... Pedig tudom... tudom, hogy a lelkemet látod és én is a tiédet.
Ha rád nézek, én is a lelkedet érzem. Elveszek a szemeidben, felolvadok a tekintetedben...
Akkor hát miért félek? Mert annyi fájdalmat éltem már – és most meg kell várnod, míg feloldom magamban. Meg kell várnod, míg képes leszek újra megnyílni – teljesen.
Tudom, hogy te is ugyanettől félsz.
De félelemmel nem léphetjük át a küszöböt.
Talán nem fog elmúlni azonnal a remegés.. de minden ölelés, minden csók és minden egymásban töltött pillanat enyhíteni fogja. 

ZA.