Fogadjatok szeretettel egy kis ízelítőt a most készülő könyvemből.
A kurzusokon már felmerült egy tankönyv szükségessége és ez jelenleg alakulóban van. Hónapokba telhet még, amíg kézzel fogható gyümölccsé érik, de addig is, szeretettel:

A kozmikus jelképrendszer szintjei az ember tudatosodásában

A tudatosság lépcsőfokait járva az ember különböző, egymásra épülő dimenziókat jár be. Az „amint fent, úgy lent; amint kint, úgy bent” elve szerint az embert körülvevő világ, vagyis a külső univerzum az ember belső univerzumának tükre. A külvilág megfigyelésével, vizsgálatával, valójában önmagunkat, saját belső működésünket fedezzük fel.
Ennek van látható és láthatatlan szintje. Elsőként természetesen a látható szintekkel találkozunk. A látóterünkbe kerülő emberek és dolgok, a bennünket érő történések, a madarak röpte, a gyertya lángja, a felhők tánca, a társaink viselkedése mind üzenetet hordoz számunkra. Amit látunk, azon keresztül tudnak az égiek jelezni, mutatni. A természeti jelenségek, a csillagok fénye, mind látható s ez által elsődleges, közvetlen üzenetek.
A láthatatlan szintekbe már a szívünk és tudatunk erejével tudunk bepillantani. A transzcendentális planéták, aszteroidák és egyéb jelenségek is világunk részei, de nem a szemmel látható dimenzióé. Mögöttes, közvetett üzenetek.
Nem csupán asztrológiai, de kozmikus szempontból, egy teljes, egész jelképrendszer bontakozik ki előttünk. Aki ebbe a tudományba csöppen, ezt a belső utat járja végig. Az emberi fejlődésben, vagyis a tudatosság emelkedésében ezeket a szinteket járjuk be, akár tudunk róla, akár nem. Nagyon fontos megérteni, hogy egyetlen szintet sem hagyhatunk ki ezekből! A tudat fejlődése olyan, akár egy lépcső, vagy egy létra fokai: minden fokot lépésről lépésre járunk be, nem ugorhatunk egyről a harmadikra, vagy a negyedikre. Ha mégis megpróbálnánk, akkor visszaesnénk, hiszen nem alapoztuk meg kellőképpen a tapasztalás, a tudás egy magasabb dimenzióját, így addig nem is nyerhetünk bebocsátást oda, amíg nem telítődtünk az alacsonyabb szinteken. (Természetesen, ebben a rendszerben az „alacsonyabb” minősítésnek nincs negatív felhangja, csupán a szintek elkülönülésének megértését szolgálja ez a megfogalmazás.)
Hogyan is épül fel ez a szintrendszer? 
Az ember számára az első szint, amit érzékel, a fény és árnyék, a nappal és az éjszaka váltakozása. Az asztrológiában a két fő „világosító”, a Nap és a Hold vizsgálata tartozik ide. Vizsgálhatjuk ezt egy adott napon belül, vagy az évkörön, egy esztendőn belül is; ez utóbbi esetben a Fény gyengesége és erőssége, minimuma és maximuma, születése, térnyerése, győzelme és hanyatlása a megfigyelés tárgya.
Ezt követi a jegy-bolygó rendszer, vagyis egy szinttel feljebb a bolygók vizsgálata és az ember által alkotott Zodiákus rendszer szerinti tájékozódás. A jegyek szintjén a lelki hátteret, az adott időminőséget is megtudhatjuk; értelmezhetjük a hétköznapi történéseket a gyakorlati, földi síkon. Ám ez a rendszer még mindig benn tart az érzéki vágyak kielégítésében, a tudat pedig csak ezt meghaladva tud igazán fejlődni. Ezen a szinten vizsgálódva azt láthatjuk, hogy a kérdések és válaszok leginkább a földi élettel járó élményekre vonatkoznak, a földi élvezetek megélésére, birtoklásra, célok elérésére, emberként való kiteljesedésre. Jelen van ugyan az önismeret, de benne maradunk még a földi-karmikus körforgásban. Az anyagi-testi-érzelmi kiteljesedés fontos, hiszen földi testbe születtünk és ezt meg is kell élnünk, egyéni karmáinkat végigjátszani, végigvinni, kiteljesedni a szerelem, a párkapcsolat, a család, a hívatás, az anyagi biztonság területein. Ám létezésünk végső célja nem ez! Minél inkább célhoz érünk egy-egy adott életterületen, minél több igazi vágyat tudunk megvalósítani, annál inkább érezzük, hogy van valami más értelme, célja is a létünknek. Ezt akkor tudjuk elkezdeni kutatni, ha már a testi vágyak kielégítésre kerültek. Amint a Bika időminőségében megéltük az anyagi vágyak kielégülését és telítődtünk ezekkel, úgy tud felszárnyalni az Ikrek időminőségében a szellem, az érdeklődés egy másik dimenzió után. Telítődés és kielégülés nélkül ez nem megy, újra és újra viszaesünk, vagy visszaszületünk földi síkra. Amint bejártuk a Skorpió időszakában a mélységeket, csak úgy tudunk a Nyilasban egy magasabb szellemi szféra felé fordulni.
A következő szint a csillagok, csillagképek szintje. Itt már nem az emberi, hanem az isteni dimenziók is megnyílhatnak. Az ember számára ezt nehezebb értelmezni, de élményeken és tapasztalásokon át érzékelhető. Ezen a szinten már elkezdünk az isteni felé közelíteni. Ahogyan a „sötétségből” kivezető fényt megtaláljuk, úgy ragyogja ránk milliárdnyi csillag a sötét égen útmutató fényét. A lelket "hazahívják" a csilagok. Haza, a fénybe. Érzékelésünk ezen a szinten még jobban kifejlődhet. Már nem csak a földi történést, de annak magasabb, kozmikus üzeneteit is látjuk, értjük. Nem húznak le súlyos érzések, akkor sem, ha nehéz feladatban vagyunk, mert ismerjük annak okát, értelmét és célját, így egészen más érzésekkel éljük meg ugyanazt a tapasztalást!
E három jelenség rendkívül fontos összetevője a tudatosodásnak: az ok, az értelem és a cél. Mert minden egyes történésnek, tapasztalásnak megvan a gyökere, múltja, eredője, vagyis az oka. Megvan az értelme, vagyis az, hogy miért történik, mi a magasabb szintű oka, miért szolgálja fejlődésünket, vagy másokat. Megvan a célja, vagyis a jövője, az a pont, vagy irány, amiért le kell zajlania, ahova fejleszt. Földi élmény igazán, kozmikus szinten csak a csillagképi vonatkozás fényében érthető meg. Ha már ezt a szintet is bejártuk, akkor emelkedhet a tudat egy másik dimenzióba.
Ha a Naprendszert nézzük és az ember számára látható égitesteket, akkr ez is egy önmagában működő rendszer. A Naptól kifelé haladva az utolsó szemmel látható bolygó a Szaturnusz. Ha ezt a rendszert vesszük alapul, úgy középen a Földet találjuk a Holddal (test és lelkiség). Az első körben, ha ebből a földi világból kitágulunk, a Vénusz és a Mars szintjéhez érkezünk. Ekkor még az érzéki vágyak vonzásában élünk. E két planéta testesíti meg a bennünk működő vágyakat, testi és ösztönös törekvéseket. Őket követi a Merkúr és a Jupiter, ahol már a szellem szintjére lépünk. A Merkúr az egyszerű emberi megértést, a Jupiter a magasabb szintű filozófiát, az átfogó megértést jelképezi. Még egy szinttel kijjebb haladva találjuk a Napot és a Szaturnuszt. Itt érkezünk a Fény és Szeretet állapotának lehetőségébe! Csillagunk, a Nap ragyogja a fényt, a világosságot, a feltétlen szeretet szimbóluma is. A Szaturnusz pedig azt az elvet képviseli, ami az anyagi világ megszentelését, a fény anyagban való megnyilvánulását jelenti. Tudatos, felvállalt szeretet, amely szigorú is tud lenni, ha szükséges. Amely megméretteti a teremtéseinket és láttatja, hogy az valóban a Fényt hordozza-e magában. A védikus hagyományban a „szat” szanszkrit szó magát a Létezést, a kettősség nélküli létet, a lényegit jelenti. Létünk lényegi értékei, erényei és minőségei szaturnuszi folyamatok által kristályosodnak ki előttünk.
Mindezek a lépcsőfokok tehát egyenként is fontosak, egyik sem hagyható ki a másik kárára. Amint a régi mondás tartja: „Add meg a császárnak, ami a császáré, az Istennek, ami az Istené!” 
Így vagyok középen, egyensúlyban, harmóniában.

Zentai Anna
Kép: Pinterest