Robbanás van, támadás, szétválasztás, kettétörés, elbizonytalanítás. Ütnek, vágnak, lenyomnak, mélyre húznak és földbe döngölnek. Leginkább azt, aki igaz, akinek szíve van. Aki kapaszkodik az igaz, tiszta minőségekbe, hiszi a jót, és ellene megy a sötétnek. A sötétség pedig újra és újra próbálkozik, beüt, lecsap, leszorít. Mélyre visz, aztán még mélyebbre. Mert most van a választás ideje. Most van ideje elgondolkodni azon, hogy minden küzdelem, harc, megaláztatás, fájdalom és vérző seb ellenére is vállalod, és folytatod-e? Hogy kiállsz-e az mellett, amit igaznak hiszel és ami a szíved igaz vágya? Vagy feladod és a könnyebbik utat választod? A nyugalmat, a békés "biztonságot"? ..aminek persze köze sincs a biztonsághoz.. Vajon látsz is, vagy csak nézel? Látod a látszat mögötti valóságot? Egyáltalán, vállalod azt, hogy te látsz, szemben másokkal, akik eltakarják a szemüket? Vajon mit választasz - elszakadsz az igaz úttól, vagy szíved szakadtával küzdesz? Állhatsz bármelyik oldalra. Megmentheted a lelked, és sok más lelket is. De fel is adhatod, ha túl nehéz. Melyik sorba állsz be?

(P.M. nyomán, érzésből..)

"Onnan tudom, hogy Isten szeret, hogy megpróbál." (Paksi Zoltán)