Egy kis marionett
Időnként összetalálkozom olyan kérdésekkel és véleményekkel, amelyek rendbetétele egészen egyszerű, csak egy kis rálátás szükséges hozzá. Néhány személyes gondolatot hadd osszak meg, remélhetőleg reménykeltő, fényfelvillantó hatással lesz...
"Ez olyan szép és jó, de nem működik" Azonnali reakció: Igen? Akkor nekem miért működik? Nyilván megvan az oka, hogy miért - ha egyedül nem megy, bátran lehet segítséget kérni az okfeltárásban, ezért vagyunk társas lények. A lehetőség kihasználható és csak nyerünk vele.
"De jó neki, mert neki működik, nekem meg nem." Azonnali reakció: Milyen kár, hogy nem veszi észre, hogy épp ott van előtte a megoldás és ugyanúgy működne nála is... Dehát könnyebb rá fújni, mint megkérdezni: te hogyan csinálod?
"Ez tényleg igaz? Ez lesz velem?" Ha kérdezed, akkor már kérdéses. Ha eldöntötted, akkor jelentősen esélyes.
"Mi lesz velem? Hogyan oldódik meg ez a helyzet?" Azonnali reakció: Az lesz, amit megteremtesz és úgy, ahogyan te magad megoldod. Ilyenkor jut eszembe a marionett-bábu. Izeg-mozog, táncikál ide-oda. Van, aki csak a táncot figyeli és mohó kíváncsisággal kérdezgeti, hova rakja a lábát legközelebb? De én nem a lábat figyelem. Azt is, persze, de nem csupán azt. Hanem a Kezet. A Kezet, ami mozgatja az egészet, ami folyton billegeti a madzagot, ide-oda. Ha megérted a mozgató rugókat, megismered a táncot.
Zentai Anna asztrozófus
www.zentaianna.hu
